Tegnap, Anna napján, leányom nevenapján megjelent a Hatóság a piacomon SEGÍTŐ SZÁNDÉKKAL.
Úgy tűnik, segítenek abban, hogy gyorsan legalizáljuk a piacomat. Nem is hiszem el.
Elhiszem persze, hisz ezért harcolok már mióta. Békésen, barátságosan megbeszéltük, segítenek. Jófejek voltak!
Ma Olga napján, anyám nevenapján elkezdjük az Új életet, elindulunk a Rend irányába.
Munkás hétköznapok következnek, hogy felépítsük azt a piacot, amely a már megszokott hangulatban az igaz értékek mellett rendeződik, hitelesen, felelősen, a szebb jövő érdekében!
Segítségetekre továbbra is szükségem van! Vagy méginkább, hiszen a Cél ma a tegnappal együtt végre elérhető közelségbe került.
nagyon-nagyon-nagyon jó!
Történetünk ezen az oldalon is véget ért. Hetilapot indítottam a piacomon:
'LILIOMKERT - hetilap hölgyeknek - uraink szebb mindennnapjaiért' címmel.
a lapot késleltetve ugyan, de olvashatjátok a http://liliomkert.lapunk.hu/ oldalon.
Olvassátok, írjatok a lapba, ha van mondanivalótok, segítsetek! A cél adott!
A könyvemről:
Harmathy Ildikó: PIAC − dolgozat a tökéletesen elhülyített országról
NOK kiadó, 2009.
Látszólag a piacért folytatott levelezések, a piac létrehozásának története a dolgozat témája, valójában azonban az ország helyzetének pontos lelépezése: a sok-sok tehetséges ember a bénák rémuralmától elnyomorítva.
Az önkény, ahogy a majd’ 400 tehetségtelen, harácsoló ’honatya’ nyomorítja az országot majd’ húsz éve. Pontos látlelet, de több is: a jövő képének derűs víziója, azé a jövőé, ahol majd a globalizált ember globálisan képes gondolkodni Sorsáról − a ’skatulyagyárosok’ felett.
Azok felett, akik skatulyákba kényszerítik a gondolkodást, az embereket, Világunkat. Azok felett, akik azzal bénítanak minket, hogy Hivatalnokok kell döntsenek a Hivatal homályából az Élet kérdéseiben.
Azt mondják: sokan vagyunk; azt mondják: rosszul fogyasztunk; azt mondják: nem szeretjük egymást, mi nyomorult férgek.
Pedig ők vannak sokan, ők fogyasztanak sokat, ők nem szeretnek minket.
Konkrétan: rajtunk élősködnek.
Elhallgatják a valóságos problémákat, elsumákolják a zseniális találmányokat, az okos gondolatokat.
Arra kényszerítenek, hogy egyedül rójuk köreinket, félelemben, magányosan, minket: Emberi élőlényeket, akiket Közösségre teremtett a Biológia, miként a farkast és a bárányt: csordába, falkába − mindegy, hogyan nevesítjük.
Erről szól Harmathy Ildikó dolgozata.
Kellemes olvasmány, mély tartalommal.
Harmathy Ildikó
.
2009. július 27., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)